Pásti Zita – Magamról!

Most egy kicsit szeretnék szólni mindenkihez a szívemből. Tudom, hogy nem mindenki ért velem egyet, tudom, hogy vannak olyanok, akik azt gondolják túl nehéz, magas, amit Én képviselek. Vannak, akik azt gondolják rossz hatással vagyok Helgára. Persze olyan is van, akik közel érzik magukhoz az Én megnyilvánulásomat.

Mindegyik rendben van nekem, köszönöm!

Magamról szeretnék írni egy pár sort. Amit Én képviselek a világban az az, hogy az ember hogyan válassza Önmagát a lelkét, a saját eredeti Önvalóját, és hogy milyen úgy az élet.

Igen ez nem kompatibilis azzal a helyzettel mikor valaki elárulja saját magát és inkább megfelel a környezetnek. Akik így élnek azoknak én nem vagyok szimpatikus. Tudatában vagyok! Akik, inkább az anyagi értékrendet válasszák azoknak nincs szüksége rám, ránk. Ez a helyzet és valódi igazság. Azzal is tisztában vagyok nincs könnyű dolgom az illúzió szövevényes pókhálójában ébresztőt fújni, de mivel kötelességemnek érzem ezért teszem. Kötelességemnek érzem az emberiség felemelkedéséért a társadalom jobbá tételéért és a világért. Szeretem a világot nagyon!

Sokan mondják nem ismernek engem. Elmondom ez azért van így, mert eddig az életemet inkognitóban, elkülönülten éltem. Az időmet, ami nekem nagyon értékes, Önmagamra és a környezetemre fordítottam. Most éreztem úgy, amikor Én magam fejlődése is elérkezett abba a mederbe, hogy békét kötve a világgal, megmutathatunk egy olyan értékrendet, amely eddig nem volt valóság az emberiség számára.
Ez az értékrend pedig nem más, mint hogy értékes vagyok, akarom Önmagamat, szeretnék magammal békében és szeretetben élni.

A következő lépés pedig, hogy szeretem a hitem szerinti Istent. Mert ha magamat nem szeretem, akkor a szívemben lakozó Istent sem tudom szeretni. Ez törvényszerűség.

Ehhez az első lépést megtettük, szembenéztünk ennek a kiindulópontjával, aki elfordult, elárulta saját magát.

Következő lépésünk, a múltkor a döntésünket meghoztuk és elkezdjük megfigyelni az érzéseinket. Megfigyelni az elménket és külön figyelni az érzéseinket. Megvizsgálni azt a helyzetet, ha hozunk egy döntést, mennyire visszük azt végig, vagy hagyjuk, hogy mások hatására megváltoztatjuk azt. Nem mondom, hogy ez könnyű mert ezt sok esetben megköveteli tőlünk, hogy harcoljunk. De, aki feladta Önmagát annak törvényszerűsége, hogy sok lépése, helyzete lesz a visszaszerzés miatt.

De el kell kezdenünk az első lépéseket, hogy odafigyelünk magunkra. A lélek az érzések mezején található, nem az elme mezején.
Meg kell vizsgálni akarunk-e harcolni cselekedni a lelkünkért.

Én magam is harcos vagyok. Eddig azért minden csatát megnyertem. Tehát tudom, hogyan kell jól harcolni. Tudom nem mindig könnyű.

Nekem az a mottóm, AMI NEM ÖL MEG AZ MEGERŐSÍT!

Kérlek benneteket gondoljátok ezt át.

Harc: sokféle módon lehet harcolni, lehet csendesen, hangosan, erőteljesen és erőtlenül. Innen folytatjuk……..

Helgától pedig szeretném kérni, hogy következő bejegyzésben írjon kettőnk kapcsolatáról.

Köszönöm!
Zita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal!

Küld el e-mail-ben
WhatsApp