Magamról és a működésemről szeretnék írni egy pár sort.
Amit Én képviselek a világban az az, hogy az ember hogyan válassza Önmagát a lelkét, a saját eredeti Önvalóját, és hogy milyen úgy az élet.
Igen ez nem kompatibilis azzal a helyzettel mikor valaki elárulja saját magát és inkább megfelel a környezetnek. Akik így élnek azoknak én nem vagyok szimpatikus. Tudatában vagyok ennek! Akik, inkább az anyagi értékrendet válasszák azoknak nincs szüksége rám, ránk. Ez a helyzet és valódi igazság. Azzal is tisztában vagyok nincs könnyű dolgom az illúzió szövevényes pókhálójában ébresztőt fújni, de mivel kötelességemnek érzem ezért teszem. Kötelességemnek érzem az emberiség felemelkedéséért a társadalom jobbá tételéért és a világért. Szeretem a világot nagyon!
Az életemet eddig inkognitóban, elkülönülten éltem. Az időmet, ami nekem nagyon értékes, Önmagamra és a környezetemre fordítottam. Most éreztem úgy, hogy békét kötve a világgal, megmutathatunk egy olyan értékrendet, amely eddig nem volt valóság az emberiség számára.
Ez az értékrend pedig nem más, mint hogy értékes vagyok, akarom Önmagamat, szeretnék magammal békében és szeretetben élni.
A következő lépés pedig, hogy szeretem a hitem szerinti Istent. Mert ha magamat nem szeretem, akkor a szívemben lakozó Istent sem tudom szeretni. Ez törvényszerűség.
Ehhez az első lépést megtettük, szembenéztünk ennek a kiindulópontjával: az ember, aki a lélektől elfordult, elárulta saját magát.
Következő lépésünk, elkezdjük megfigyelni az érzéseinket. Megfigyelni az elménket és külön figyelni az érzéseinket. Megvizsgálni azt a helyzetet, ha hozunk egy döntést, mennyire visszük azt végig? Vagy hagyjuk, hogy mások hatására megváltozzon? Nem mondom, hogy ez könnyű mert ezt sok esetben megköveteli tőlünk, hogy harcoljunk. De, aki feladta Önmagát annak törvényszerűsége, hogy sok lépése, nehezebb helyzete lesz, hogy visszaszerezze azt.
Meg kell tennünk az első lépéseket. Oda kell figyelünk magunkra. A lélek az érzések mezején található, nem az elme mezején.
Meg kell vizsgálni akarunk-e harcolni, cselekedni a lelkünkért?
Én magam is harcos vagyok. Eddig azért minden csatát megnyertem. Tehát tudom, hogyan kell jól harcolni. Tudom nem mindig könnyű.
Nekem az a mottóm, AMI NEM ÖL MEG AZ MEGERŐSÍT!
Kérlek benneteket gondoljátok ezt át.
Harc: sokféle módon lehet harcolni, lehet csendesen, hangosan, erőteljesen és erőtlenül. Innen folytatjuk…
Köszönöm!
Zita
