Zitával a kapcsolatunk több, mint 10 éve kezdődött.
Hallottam róla sokat. Tudtam, hogy találkoznunk “kell”. Így történt. Akkoriban hetente találkoztunk. Beszélgettünk. Az aktuális történéseket segített értelmezni és igyekezett mindig az isteni úton tartani.
Az első 3 év nagyon intenzív volt. Akkoriban is meg akartuk menteni a világot, de sem mi, sem a világ nem volt erre kész. Igyekeztem jó diák lenni, de az egómnak sokszor volt jobb megoldása, jobb iránya. Amiről persze kiderült mindig, hogy nem volt helyes. De Zita mindig csak annyit mondott: tudod Helguskám, én szóltam…
Rengeteg kalandunk volt. Kapcsolódtunk az akkori spiri nagyágyúkkal, kütyüket gyártottunk, ami segít az emberiségnek, új alapokat helyeztünk le, ami új értékrendet teremtett volna…
Aztán az én életem nagyot változott és a rendszeres találkozásaink megszakadtak. Legalábbis fizikai síkon. Sosem engedte el a kezem és én egyre kevesebbszer tiltakoztam a tanításai ellen. De a materiális működésem erős volt és az egóm is, az elmém pedig rendkívül furmányos. Szóval bőven maradt ütközési felületünk. Amikor nem bírt velem, szigorú lett. Ezt nehezen viseltem, mert sokáig tartott, amíg igazán megláttam őt.
A megfelelésem, a bizonyítani akarásom el-elsodort, de amikor nagyon lecsúsztam volna az isteni útról, mindig megtartott. Kb 1-1,5 éve teljes megadásban vagyok. Amit mond, arra megyek. Ez szokatlan olykor a családomnak vagy éppen a velem haladó tanítványaimnak. Hiszen éppen most olyan időt élünk, ahol minden eddigi tapasztalásunk, ismeretünk, mely mind az illúzión alapult, darabjaira hullik.
Amit 10 éve mondott, és mi szeretettel azt mondtuk: jól van Zita, azért nem is úgy van az… hááát úgy lett.
Éljük most éppen. Lehullanak az álarcok, szétesett a valóság. Aki képes ezt látni és elfogadni, képes lesz önmagával találkozni és az önvalói minőségét élni. A többiek még varázsolhatnak ezt-azt, de az csak felszínes lesz…
Hálás vagyok, hogy sosem adta fel a hitet bennem, hogy képes vagyok én is megszeretni magam és megtalálni Istent❤️?.
Éppen most nálam minden turbóban zajlik. Vagy is éppen nem zajlik, mert leállított Isten. Elfogadtam és tanulok. Talán most tanulok igazán.
Minden materiális sallangot elengedtem. Érzem a tiszta lényem, ami még törékeny és kap feladatokat, de a tanult módon: elfogadom, elemzem, és csak vagyok.
Hát ilyen a mi kapcsolatunk Zitával❤️?. Köszönöm Neked?!
