Harc

harc I.

Harc napjainkban:
Ott fejeztük be legutóbb, hogy az embernek a lelkéért, saját magáért kell cselekednie és sok esetben harcolnia.

Miért?
Azért, mert megfelelt, mindig másokra hallgatott. Soha nem állt ki magáért, az érzéseiért, az elveiért, a gondolataiért. Ez egy kezdetleges állapot, de innen indul a történet.

Harcolni úgy érdemes az én meglátásom és tapasztalataim alapján, hogy közben mindig elmélyül az ember, soha nem hagyj ki azt a tényezőt, hogy előtte levonja a tanulságot, átengedi magán és utána mindig csak utána reagál.

Ez egy lassúnak tűnő folyamat, de ebben az esetben kerülhető el az oda vissza történő pingpongozás. Az elme reakciója mindig gyors és felszínes, a szív pedig megfontolt, alapos és azért kevesebb hiba lehetőséggel tud működni.

Azt pedig soha ne tévesszük szem elől, hogy a lekötöttségünk, hogy rabok vagyunk az annak a következménye, hogy rossz irányba megyünk, a vissza hatások pedig utol érnek bennünket.

Két irány van az elme irányultsága és a szív irányultsága. Remélem ez már nem kérdés melyik a helyes irány.
Harcolni tehát úgy érdemes akár csendesen magunkba, akár hangosan megnyilvánítva, hogy a szívünk középpontjában maradunk. Csak és kizárólag csak is akkor nyilvánulunk meg ha meg van az, hogy ez a történet először is mire tanít engem. Ha ez megvan, akkor mindenkinek a jelenlegi pillanatnak megfelelően kell cselekednie.

Ha nincs tanulság akkor bekerülünk abba az ördögi körbe, ahol körben-körben rójuk ugyan azokat a köröket.
Arra a válaszom, hogy van-e ennek értelme. Azt tudom mondani, hogy igen mert a lélek az érzékek mezején található, a szeretet a szívben lakozik nem az élvezetben és az elme szintjén.

Az érzékeinket pedig meg kell vizsgálni, meg kell tisztítani a történések által, hogy elérjük saját magunkat. Soha nem mondom, hogy ez könnyű, mert ha hagytuk elveszni magunkat, nem könnyű annak a visszaszerzése, de azt tudom mondani, hogy MINDENT MEGÉR!!!

Az pedig, hogy férfi testben vagy női testben vagyunk, a lelki harcosok terén nincs különbség, mert a lélek az lélek minden testben.

Utolsó gondolatom pedig, hiába rendelkezünk a legnagyobb értelemmel, bölcsességgel, tudással, ha valódi igaz szeretet nincs bennünk akkor az egész semmit sem ér!

Mélység

Ha ÉN IDŐ, akkor pedig ideje kilépnünk a felszínről és elmerülni a mélységekbe,
ahol elengedjük a felszínességet, és megengedjük magunknak, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre menjünk.

Ehhez viszont bátorság kell. Annyira megszoktuk a felszínes életünket és sodrást, hogy szinte elképzelni sem tudjuk, mit jelent elmélyülni.

Az elmélyüléshez idő is kell. Idő és bátorság. Amikor huzamosabb ideig élünk a felszínen, akkor már fényévekre vagyunk valódi önmagunktól.

A felszín a túlélés játszótere. Az elmélyült tudatállapot pedig a lélek otthona.

Ez a különbség, és ha innen nézed, akkor jó szerencsével, megjelenik a tiszta szándék a szívedben, hogy elindulj újra önmagad felé. És ekkor már az idő sem tényező többé. Egyszerűen ott dolgozik benned minden egyes történésnél, hogy érteni akarod, hogy jól akarod csinálni, a szívedből akarod csinálni. Igen, ilyenkor még akarod és még csinálod, mert ez egy folyamat.

Saját tapasztalatból mondom, hogy az én felpörgetett életem is átcsúszott a felszínesbe, és amikor hibát hibára halmoztam, tudtam, hogy lassítanom kell. Sok jelet kaptam, hogy lassabban, figyelmesebben, mélyebben, de nem tudtam a sodráson lassítani.

Ilyenkor az történik, hogy lassít helyetted Isten.

Ezek a pillanatok nem könnyűek, sőt kifejezetten nehezek. Ezek a pillanatok sorsfordítók, tényleg. Mert ezekben a pillanatokban meg kell állnod és ott csak kérdezel. Érteni és tudni akarod, miért a kényszer stop?

És Isten válaszol: mert hiába mondtam, hogy lassíts.

Bolygó szinten is ezt éljük már lassan egy éve – és, hogy meddig maradunk ebben? Rajtunk múlik.

A mélyülés az egyik kulcskérdés.

Ha képes vagy lassítani és jelen lenni a pillanatban, akkor elindulsz befelé. Kérdezz mindig: miért kaptam ezt a történést? Mire tanít engem?

A válaszokkal befelé indulsz. És legyél bátor, és kérdezz újra. Elemezz! Szedj szét minden történést a napodban egy ideig, hogy megérezd ennek az energiáját. S egy idő után, ha jól végzed ezt a gyakorlatot, már ez lesz a természetes és a pillanat tört része alatt minden érteni fogsz és képes leszel azonnal cselekedni.

 

De most lassíts. Mélyülj. Kérdezz. Elemezz. Aztán cselekedj…

 

A legcsodálatosabb út, a belső utazás önmagad felé.
Kezdd el ma. Ne feküdj le addig, amíg legalább 3 mai történést nem szedtél szét.

Dimenzióugrás

Dimenzóugrás

Dimenzióugrás zajlik, méghozzá olyan lendülettel, mint ahogy egy oroszlán rugaszkodik el a földtől.

És mi mindannyian benne vagyunk ebben a folyamatban. Ez a jelenleg a Földön testet öltött valamennyi lélek számára (beleértve minden embert, növényt és állatot, sőt még a tárgyakat is (!) egy óriási lehetőség egy magasabb tudatállapot megvalósítására egyéni és kollektív szinten egyaránt.

E magasabb tudatállapotban megszűnnek az önmagunkról alkotott legkülönfélébb hamis elképzelések és feltárul az, hogy az Abszolútum apró részei vagyunk és egyetlen igaz vágyunk, hogy Vele harmóniában éljünk.

Elég a szenvedésből, elég a tudatlanságból, szelídség, erő, alázat és tudás jellemzi az új kort, aminek a hajnalán vagyunk.

A dimenzióváltás megtörténik, ez egészen biztos. A kérdés annyi csupán: Te hogy döntesz? Ugrasz vagy maradsz?

error

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal!

Küld el e-mail-ben
WhatsApp