Kapcsolat
Srīmad-Bhāgavatam 1.13.10: „Mivel az Istenség Személyiségét a szívedben hordozod, minden helyet zarándokhellyé változtatsz.”
Miközben éljük a napjainkat az anyagi tenger hullámaiban, toleráljuk a ránk nehezedő kihívásokat, felelősségekkel együtt.
Egyetlen egy dologról nem feledkezhetünk meg!
Olyan időket élünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem nézünk mélyen a szívünkbe.
Az írigység, a versengés, kapzsiság, kéjvágy, hírnév utáni vágy és más nem kívánatos dolog rétegei mögött, megtalálhatod és megtapasztalhatod a természetes hajlamot, amely ott lakozik az Úr Govinda szolgálatára.
Ahogy fejlődünk, kialakul bennünk a vágy, hogy másokat is emlékeztessünk arra, hogy állítsák helyre a kapcsolatukat az Úrral!!!!
Bhagavad Gíta 2.20. “A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.”
Amióta az eszemet tudom, keresek, kutatok. Eleinte csak azért, hogy jól legyek. Minden szempontból jól akartam lenni: testileg, lelkileg, anyagilag. Ebben a folyamatban nagyon nagy hangsúlyt kapott a test, a test egészsége, a kényelem, a jólét. Sok idő telt el, amíg a bennem öröktől változatlan lelkem hangját hallani kezdtem. A védikus írások mentén tanulom a lélekkel való azonosulást, a test helyett.
Azt hiszem, ha ezt képesek lennénk igazán érteni, sosem ragadtunk volna bele az anyagi világ börtönébe.
Most viszont benne vagyunk nyakig. Jelen helyzetünkben, tanulva a védák verseit, lépésről lépésre van lehetőségünk kijönni ebből a falak nélküli börtönből.
Lehet, azt gondolod, hogy erős kifejezés ez: az anyagi világ börtöne. Ha ezt az oldalt olvasod, akkor vélhetően megtapasztaltad már azt, ahogy én is: minden elillan. Az elért sikerek öröme, a boldognak hitt házasság, a fiatal testünk megöregszik, majd elhagyjuk. A szép tájak emléke, amiket utazásaink során láttunk. Sőt, a legfájóbb talán annak felismerése, hogy a kapcsolataid nagy része sem szeretetre köttetett.
De vajon mi a lelkünk eredeti helyzete? Hogyan tudunk emlékezni erre? Mit tehetünk azért, hogy emlékezzünk újra? Merre van a hazafelé vezető út? Miért szakadt meg a Legfelsőbb Istennel való kapcsolatom? Mit kell tennem, hogy újra éljen a Kapcsolat?
Ilyen kérdések mozognak bennem jó pár éve. Ezek megválaszolására vajon elég lesz ez az élet?
Nem tudom, de azt igen, hogy ennek szentelem az életem. Itt a falak nélküli anyagi világ börtönében.
Ha úgy érzed, társulnál ebben velem, velünk, akkor várunk.