Önmunka
Mit jelent az önmunka?
Sok-sok év tapasztalataival ma azt mondhatjuk, hogy a lelki működés képlete így néz ki:
Tudás a szentírások által + önmunka + oda-adó szolgálat = lelki élet
Az önmunka, önmagunk megismerését jelenti. Ha ezt az oldalt megtaláltad, akkor bizonyára adódtak problémák, feladatok az életedben, amire kerested a megoldásokat. Igazából, az emberek nagy része akkor indul el ezen az úton, ha valahol nagyon szorítja a cipő. Lehet ez az egészséged, karriereddel kapcsolatos blokkok, kapcsolati, vagy párkapcsolati nehézségek, pénzügyi gondok.
Általában az ember addig, amíg jól van, nem nagyon tesz magáért. Élvezi az életet jó esetben vagy a megszokott állóvízben ücsörög. Majd becsap egy villám vagy több is, és akkor elindul, hogy megoldásokat, magyarázatokat, gyógyulást találjon.
Emberi természetünkből adódóan először a könnyebb utat keressük. Meg is találjuk, majd rájövünk, ez nem az igazi. Sok villámcsapás után kezdődik az igazi elmélyülés abban, hogy az adott helyzet miért is alakulhatott ki.
Az élet nem olyan bonyolult, de mégis több szinten zajlik. Ez igaz az emberi természetre is. Ami a fiziológiában megbillen, az megbillent korábban lelki szinten is, csak ezzel kevesen foglalkoznak.
Az energiának van egy természete szintén, ami belőlem indul, hozzám tér vissza.
Ezek összessége és a családi örökségünk együtt eredményezik a jelenlegi helyzetünket, akár örülünk neki, akár éppen nem.
Az önmunka folyamata egy nagyon szép, bár összetett folyamat. Ez egy belső utazás, ami sokszor visszanyúlik korábbról hozott tapasztalatokra, le nem zárt ügyekre, meg nem oldott helyzetekre. Minden, de minden eljön ebben az életben is pont azokkal a szereplőkkel, akik a leginkább tudnak segíteni fejlődni.
Minden és mindenki értünk van – szoktuk ezt gyakran mondani.
Amikor megvan a szándék, hogy érteni szeretném, tudva azt is, hogy én vagyok a felelős, akkor kezdődik ez az utazás.
A megértésen keresztüli gyógyulás nagy kegy manapság, de megadatik, ha teszel érte.
Mire tanít ez a helyzet?
Mire tanít egy adott ember?
Ezek mentén indulunk, és a legnagyobb szemétdomb alján is kincset lelhetünk. Munkás, olykor fájdalmas felismerésekkel haladunk, de a vége mindig szép.
A kincs mindig megmutatja magát.
Az a megértésünk, hogy az úton elengedhetetlen az önmunka.
Nekünk mindent meg kell tenni, amit csak tudunk, hogy az Úr is meg tudja tenni a magáét.
Zita és Helga