Filozófia
Mantra
A világot megvizsgálva, tanulmányozva, nem találtunk jobb végső módszert, amely az Isten tudat felélesztéséhez vezet mint:
Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare
Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare
Maha Mantra
A Hare szó Rádhá, Krisna kedvesének megszólítása, amely az isteni energia vagy az isteni szeretet megnyilvánulása. A Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, neve mindenkit vonzó-t jelent. A Rama pedig az isteni öröm forrása.
A Hare Kṛṣṇa mantra egy lelki potenciállal rendelkező hangvibráció. A „Hare”, a „Kṛṣṇa” és a „Rāma” szavak Isten különböző nevei. A mantra egy olyan hangsor, amely megszabadítja az elmét és a tudatunkat az anyagi lét kötöttségeitől és gyötrelmeitől.
„A transzcendentális hangrezgés, amely a Hare Kṛṣṇa Mahā Mantra mantrázáskor jön létre, a legmagasabb szintű módja annak, hogy felélesszük transzcendentális tudatunkat” (Śrīla Prabhupāda).
A Hare Kṛṣṇa mantra abban segít nekünk, hogy egy másik szemüvegen keresztül láthassuk a világot, a lélek szemszögéből. Ez a mantra a kulcs, ami beenged bennünket a lelki élet titkainak mélyére. A mantra örökkévaló, éneklése örömmel végezhető, és megvalósítása által közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról.
Énekeld mindig a mantrát, és táncolj! Tapasztald meg az erejét!
Elsődleges kulcs a TUDAT!
Mit értünk az alatt, hogy Istentudat?
Élő lélekként mindannyian, Isten – Krisna tudatú lények vagyunk, de mivel kapcsolatban kerültünk és állunk az anyaggal, ezért a tudatunk beszennyeződött.
Ebben a szennyezett életfelfogásban mindannyian megpróbáljuk kiaknázni az anyagi természet lehetőségeit, erőforrásait, de közben egyre jobban belegabalyodunk a bonyolultság tekervényes pókhálójába.
Ezt az illúziót Majának nevezik. Maja azt jelenti minden, ami múlandó. Amikor beszületünk ebbe az anyagi világba, elkezdődik egy kemény küzdelem e létért, az anyagi természet szigorú törvényeinek a legyőzéséért.
Ez a küzdelem azonnal megállítható, ha a drága időnket, amiből kevés van, Istentudatunk felélesztésével töltjük.
Ez az Isten-Krisna tudat nem mesterséges kényszer az elme számára, hanem az élőlények eredeti helyzete és energiája.
Mit is jelent Krisna tudat:
Lélek vagyok, az Úr része és szolgája.
Amikor halljuk és érezzük a mantra transzcendentális rezgését, tudatunk el kezdi felébreszteni önmagát. Újjá éled, tisztítja a szívet, elmét, értelmet, és ez az a folyamat a mai kor számára, amelyet mindenkinek ismernie kell.
Gyakorlati tapasztalatból is láthatjuk, hogy ez a maha-mantra, vagyis az oda-adó szolgálatért folytatott éneklés éneklésével, az ember azonnal transzcendentális eksztázist érezhet a spirituális szintből, és elindul a tisztulás.
A Bhakti oda-adás és szeretet művészete
Mivel a lélek alapvető természete, hogy szolgál, ezért ezt a tényt tudnunk kell. Mivel a lélek örökké tevékeny és szolgál, ezért mindig vonzódik valamihez, amely előre és előre viszi őt az életében.
Ezen a világon mindannyian, állandóan valamilyen szolgálatban vagyunk, és az ilyen szolgálat ösztönzője az ebből származó öröm. A felesége és gyermekei iránti szeretet által vezérelve a családapa éjjel-nappal dolgozik. Az emberi barátság is így működik, a nagy család iránti érzett szeretetből. A nacionalista pedig hazája szeretetéből és honfitársai ügyéért működik. Azt az erőt, amely a filantrópot, a családost és a nacionalistát hajtja, rasának nevezik, vagyis egyfajta íznek (kapcsolatnak), amely nagyon édes.
A bhakti-rasa egy olyan íz, amely különbözik a hétköznapi íztől, amelyet a világi dolgozók élveznek. A világi dolgozók éjjel-nappal nagyon keményen dolgoznak, hogy élvezhessenek egy bizonyos fajta ízt, amelyet érzékkielégítésként értenek és élnek. A világi rasa élvezete vagy íze nem tart sokáig, ezért a világi dolgozók mindig hajlamosak megváltoztatni élvezetük helyét. Egy üzletember nem elégszik meg azzal, hogy egész héten dolgozik; ezért változatosságra vágyik a hétvégére, és elmegy egy helyre, ahol megpróbálja elfelejteni üzleti tevékenységeit. Majd miután a hétvége feledékenységben telik, ismét megváltoztatja a helyzetét, és visszatér tényleges üzleti tevékenységéhez.
Az anyagi elköteleződés azt jelenti, hogy egy bizonyos státuszt elfogadunk egy ideig, majd változtatunk rajta. Ezt az oda-vissza váltást szaknyelven bhoga-tyāgának nevezik, ami az érzéki élvezet és a lemondás váltakozását jelenti.
Az élőlény nem tud tartósan sem az érzéki élvezetben, sem a lemondásban maradni. A változás állandó, és örök, alkati helyzetünk miatt egyik állapotban sem lehetünk boldogok.
Az érzéki kielégülés nem tart sokáig, ezért múló boldogságnak nevezik.
Például egy átlagos családapa, aki éjjel-nappal keményen dolgozik, és sikeresen kényelmet biztosít családtagjainak, ezáltal egyfajta kellemes érzést élvez, de az anyagi boldogság teljes fejlődése azonnal véget ér a testével együtt, amint véget ér az élete.
A halált ezért az ateista emberek számára Isten képviselőjének tekintik.
A bhakta (az Úr szolgája), az odaadó szolgálat által ismeri fel Isten jelenlétét, míg az ateista a halál formájában. A halállal minden véget ér, és az embernek új fejezetet kell kezdeni az életben, egy új helyzetben, amely talán magasabb vagy alacsonyabb rendű az előzőnél. Bármelyik tevékenységi területen – politikai, társadalmi, nemzeti vagy nemzetközi – tetteink eredménye az élet végével véget ér. Ez adott, törvény és nem megváltoztatható.
Az élet alapelve, hogy általános hajlamunk van szeretni valakit. Senki sem élhet anélkül, hogy ne szeretne valaki mást. Ez a hajlam minden élőlényben jelen van. Még egy olyan állat is, mint egy oroszlán, legalábbis szunnyadó állapotban rendelkezik ezzel a szeretetre való hajlammal, és ez minden bizonnyal jelen van az emberben is. A hiányzó pont azonban az, hogy hová helyezzük a szeretetünket, hogy mindenki boldoggá válhasson.
Jelenleg az emberi társadalom arra tanítja az embert, hogy szeresse a hazáját, a családját vagy önmagát, de nincs információ arról, hová helyezzük a szeretetre való hajlamot, hogy mindenki boldoggá válhasson.
Ez a hiányzó pont Govinda, meg kell tanulnunk, értenünk, ismernünk, hogyan keltsük fel eredeti szeretetünket az Úr iránt, és hogyan kerülhetünk abba a helyzetbe, ahol élvezhetjük a boldog életet.
Az elsődleges szakaszban a gyermek szereti a szüleit, majd a testvéreit, és ahogy napról napra felnő, elkezdi szeretni a családját, a társadalmat, a közösséget, az országot, a nemzetet, vagy akár az egész emberi társadalmat.
De a szeretetre való hajlamot még az egész emberi társadalom szeretete sem elégíti ki; ez a szeretetre való hajlam tökéletlenül beteljesületlen marad, amíg meg nem tudjuk, ki a Legfelsőbb Szeretett Személy.
Szeretetünket csak akkor elégíthetjük ki teljesen, ha az érzés középpontjába Govinda, az Úr kerül.
Ami az anyagi szükségleteket illeti, az emberi civilizáció jelenleg nagyon fejlett a kényelmes élet terén, de mégsem vagyunk boldogok, mert nem értjük a lényeget. Az élet anyagi kényelme önmagában nem elegendő ahhoz, hogy boldoggá tegyen minket.
Elégedetlenségünk gyökere az, hogy szunnyadó szeretetteljes hajlamunk nem teljesült ki az anyagi életmódban elért nagy fejlődésünk ellenére sem.
Ez a megfogalmazás nem azért született, hogy elítéljük az anyagias életmódot, hanem azért, hogy tájékoztassuk az embereket arról, hogy ismerjék meg és szeressék a Legfelsőbb Személyt is.
Az ember élhet anyagi kényelmetlenségek nélkül, ugyanakkor meg kell tanulnia Krisna szeretetének művészetét. Jelenleg számtalan módszert találunk ki arra, hogy kihasználjuk a szeretet iránti hajlamunkat, de valójában nem értjük a valódi lényeget: Govindát.
A fa minden részét öntözzük, de a fa gyökerét nem. Minden eszközzel igyekszünk testünket fitten tartani, de elhanyagoljuk a gyomor táplálékkal való ellátását. Krisna hiánya azt jelenti, hogy önmagunkról is lemaradunk.
Az igazi önmegvalósítás és Krisna megvalósítása együtt járnak.
Például, amikor reggel látjuk magunkat, akkor látjuk a napfelkeltét is. Napsütés nélkül senki nem láthatja önmagát.
Amíg valaki nem valósította meg az Úr szeretetét, addig nem lehetséges a valódi önmegvalósítás sem.
A kettő együtt működik, kéz a kézben.
Hare Krisna