Iránytű

Iránytű!

Tudatába kell kerülnünk, hogy világunk és társadalmunk elérkezett ahhoz a mérföldkőhöz, ahol nem támogathatja tovább az elkülönülést, az elfordulást, elzárkózást egymástól és Istentől.

Szembe kell nézni, hogy vagy befogadjuk ezt az üzenetet vagy nagy szenvedés következik.
Itt volt a vírus, nem tanultunk belőle.
Most megjelent a háború.

Miért történik ez velünk?

Talán azért mert falakat húzunk a szívünk köré, elszigetelődünk a saját lelkünktől, Istentől és hamis azonosságra építve próbálunk vallásokat, országokat, közösségeket fenntartani. A világnak ehelyett abba az irányba kell haladnia, amely a lelki sokszínűség talaján egymás másságát tiszteletben tartó egységes emberi társadalmat hoz létre.

Ebben a társadalomban nem lehet más iránytű, mint egymás és Isten szeretete.

A lelki intelligencia eszménye többé-kevésbé az egész emberi társadalom egységén alapszik, sőt az élőlények együttes energiájának harmóniáján.
Az emberi társadalom nem merülhet a feledés sötétségébe, amelyben elszigeteltnek érezzük magunkat az életet adó Forrástól.

Az egész világ gyors iramban fejlődött az anyagi jólét, az oktatás és a gazdaság területén. De miért nem vesszük észre, hogy valami azonban még így sincs egészen rendben e társadalomban, s ezért még a legjelentéktelenebb kérdések is rendkívüli vitákat eredményeznek? Szükség van tehát arra, hogy megtaláljuk a megoldást, hogyan válhat az emberiség eggyé a békében, barátságban és jólétben szövetkezve.

Az igazi megoldás nem lehet más, mint hogy az egész társadalmat újra lelki síkra kell emelni.
Nincs más megoldás!

A jelenlegi helyzetért az elvek nélküli, istentagadó civilizáció felelős. El kellene fogadnunk, hogy Isten, a Mindenható Egyetlen létezik,de nem csupán mint valamilyen tőlünk távoli Atya, hanem olyan éltető erő, amely mindannyiunk szívében ott van és mindannyiunkat összeköt egymással.
Tőle származik minden, Ő tart fenn mindent, s Ő az, akibe végül minden beleolvad és ott megpihen.
Ebbe az irányba kell tartanunk!

Kapcsolatunk Zitával

kapcsolatunk Zitával

Zitával a kapcsolatunk több, mint 10 éve kezdődött.

Hallottam róla sokat. Tudtam, hogy találkoznunk “kell”. Így történt. Akkoriban hetente találkoztunk. Beszélgettünk. Az aktuális történéseket segített értelmezni és igyekezett mindig az isteni úton tartani.

Az első 3 év nagyon intenzív volt. Akkoriban is meg akartuk menteni a világot, de sem mi, sem a világ nem volt erre kész. Igyekeztem jó diák lenni, de az egómnak sokszor volt jobb megoldása, jobb iránya. Amiről persze kiderült mindig, hogy nem volt helyes. De Zita mindig csak annyit mondott: tudod Helguskám, én szóltam…

Rengeteg kalandunk volt. Kapcsolódtunk az akkori spiri nagyágyúkkal, kütyüket gyártottunk, ami segít az emberiségnek, új alapokat helyeztünk le, ami új értékrendet teremtett volna…

Aztán az én életem nagyot változott és a rendszeres találkozásaink megszakadtak. Legalábbis fizikai síkon. Sosem engedte el a kezem és én egyre kevesebbszer tiltakoztam a tanításai ellen. De a materiális működésem erős volt és az egóm is, az elmém pedig rendkívül furmányos. Szóval bőven maradt ütközési felületünk. Amikor nem bírt velem, szigorú lett. Ezt nehezen viseltem, mert sokáig tartott, amíg igazán megláttam őt.

A megfelelésem, a bizonyítani akarásom el-elsodort, de amikor nagyon lecsúsztam volna az isteni útról, mindig megtartott. Kb 1-1,5 éve teljes megadásban vagyok. Amit mond, arra megyek. Ez szokatlan olykor a családomnak vagy éppen a velem haladó tanítványaimnak. Hiszen éppen most olyan időt élünk, ahol minden eddigi tapasztalásunk, ismeretünk, mely mind az illúzión alapult, darabjaira hullik.

Amit 10 éve mondott, és mi szeretettel azt mondtuk: jól van Zita, azért nem is úgy van az… hááát úgy lett.

Éljük most éppen. Lehullanak az álarcok, szétesett a valóság. Aki képes ezt látni és elfogadni, képes lesz önmagával találkozni és az önvalói minőségét élni. A többiek még varázsolhatnak ezt-azt, de az csak felszínes lesz…

Hálás vagyok, hogy sosem adta fel a hitet bennem, hogy képes vagyok én is megszeretni magam és megtalálni Istent❤️?.

Éppen most nálam minden turbóban zajlik. Vagy is éppen nem zajlik, mert leállított Isten. Elfogadtam és tanulok. Talán most tanulok igazán.

Minden materiális sallangot elengedtem. Érzem a tiszta lényem, ami még törékeny és kap feladatokat, de a tanult módon: elfogadom, elemzem, és csak vagyok.

Hát ilyen a mi kapcsolatunk Zitával❤️?. Köszönöm Neked?!

Kapcsolódás Önmagunkhoz?

Hogyan legyen kapcsolódás Önmagunkhoz?

Nagyon köszönöm a válaszokat, látjátok milyen sok színűek vagyunk, mindenki más megközelítésből fogalmazta meg kapcsolatát Önmagával. Azért jó ez a sokszínű válasz, mert érzem ez segít sok mindenkinek is rálátnia, megérteni vagy érzeni ezt a folyamatot, még akkor is, ha esetleg nincs kapcsolata, nem is tudja hogyan kapcsolódjon Önmagához.

Értem, érzem, hogy nehéz megnyílni, nehéz kérdezni mert az elme világában nem ezt tanultuk, de minél több kérdés, annál több válasz. Gyűjtsük ehhez a bátorságunkat!

Igaz, hogy nem ezt tanultuk a világ működése viszont eddig a felszínen tartott bennünket, de lassan fordulatot vesz ezért a működés is megfordul. Ez pedig új nekünk, idegen, hisz mindenre oda figyeltünk, ami kint van, mindent megtanultunk és mindennek megfeleltünk, hogy boldogulni tudjunk.

Mielőtt elmerülünk az Önmagunkkal való kapcsolatban Jó azzal a helyzettel tisztában lenni, hogy elfordultunk, elárultuk, semmibe vettük, kizártuk saját magunkat.

Hogyan?
Úgy, hogy megfeleltünk és nem vállaltuk érzéseinket, megértéseinket elnyomtuk, elzártuk. Ezért pedig mi magunk vagyunk a felelősek!!! Ez a kiinduló pont.

Nem bántjuk ezért magunkat. Elfogadjuk de meghozzuk azt a döntést, hogy ez az ahogyan nem szeretnénk tovább élni.

Nézzük meg megvan-e ez a pont mindenkinél?
Sikerül-e szembe nézni ezzel a helyzettel? Szeretnék erre egy igen vagy nem választ kapni.

Köszönöm!
Zita

Energia

Energia

Előző írásomba megígértem kifejtem miről is szólnak az energiák, ezért elkezdem ennek kibontását. Ez a kezdő kiindulási pont.

Az egyéni lelket befedi az energia, és különböző energia minőségek szerint működnek.

Mi az, hogy külső energia:

A külső energia a világ kinti szépségére helyezi a hangsúlyt. Az egyéni lélek, ennek a megvalósítására törekszik, nem figyel befele, csak kifele, ezért elméje onnan kapja az impulzusokat, mondjuk élvezi az életet. A lélek nem önmaga, hanem megfelel mindennek, ami kint történik az élvezetért, a világgal, másokkal foglalkozik. Oktatás, társadalom, politika, családi szokások barátok.

Nem nézi mi az, ami neki fontos. A lélek itt be van fedve alvó állapotban tartózkodik, valójában feladta Önmagát. Tudat állapota Én ez a test vagyok, magyar vagyok, üzletember vagyok, orvos vagyok, tanár vagyok, gyerek vagyok…… sorolhatnám a végtelenségig.

Tulajdonságai, az Önzőség, birtoklás, minden az enyém, irányítás és uralkodás, féltékenység, irigység. Az irányítás és uralkodás azért ilyen erős mert az energiát kívülről szedi, kinti impulzusok alapján töltekezik. Nem rendelkezik belső erővel. Kintről kell megmondani neki, mit kell tennie, nincs önállósága sem felelősség vállalása.

Az anyagi külső energia statikus. Röviden a világ, környezete irányítja őt, majd azt hiszi az egyén irányít itt mindent és mindenkit azért, hogy energiához jusson. Ez mondjuk harc az életben maradásért, túlélésért. Mindig ugyan azokat a köröket futja, egyformák a napjai.

Határ energia:

Amikor az egyéni lélek eljut oda, felismeri, hogy nem vagyok jól, mondjuk szenvedek és nincs rendben valami az életemmel, ezért változtatnom kell. Tudatában van vágyainak, elértem anyagi szinten sok mindent, de nem vagyok elégedett.

Ekkor jön az a kérdés Miért vagyok ebben a helyzetben. A válasz mert nem foglalkoztam a lelki életemmel, a lelki fejlődésemmel. Amikor ez a rálátás, döntés megszületik, a lelki energia elkezd mozdulni, az egyéni lélek mozog a kettő valóság között. Éli tovább életét hol az anyagi energia kötelékében, hol a lelki világ megismerésében. Itt jelen van a kettősség ezt fontos kihangsúlyozni, szerintem sokan magukra ismernek. Ez az átmenet egy szűkebb nézőpontból, majd később foglalkozunk a távolabbi nézőponttal is.

Belső energia:

A belső energia, a belső erő a szívben lakozik. Két madár ül és beszélget. Az egyik az egyéni lélek, a másik a felső lélek. A szív az érzékelések, érzések, érzelmek terepe. Amiről tudni kell, hogy az elme érzelmeket generál, az értelem érzékel és az értelem arányában áramlik a szeretet.

A szeretetnek több szintű megvalósítása létezik. Ezért szükséges ennek a megértése.
Az elme által generált érzelmeket kontroll alatt ajánlott tartani, mert nem a valós valóságot mutatja. A belső energia kegye, mivel sokat figyelünk, szinte mindig befele, ezért már jól rálátunk az elménkre, elkülönültünk tőle, a barátunkká tettük. Nem engedjük meg neki, hogy irányítson bennünket.

Mivel két madár beszélget, ez azt a helyzetet is eredményezi, hogy az egyéni lélek meghajol, megtisztította a szívét és átadja magát a szívében lakozó felső lélek vezettetésének és minden pillanatban a szerint él. Megértette, hogy van létezik a lélek világa, amely érzésben dinamikus, hullámokkal teli, színes és mindig változó. Nincs egyetlen egy nap sem, amely érzés szintén ugyan olyan lenne.

Minden, ami kint történik, a történés részének tekinti, elgondolkozik analizál mi a tanulsága, de nem engedi magát befolyásolni, a levont tanulság után dönt, és vállalja döntései következményét.

Sokat dolgozik MAGÁN! Meghozza, azt a döntést, hogy megszeretné ismerni a Teljes Abszolút igazságot és annak szenteli életét. Mert megértette, hogy minden más elpazarolt idő. Kifejezetten minőségi boldogságra törekszik.

Tulajdonságai: tisztelet tudó, kedves, alázatos, türelmes, elégedett.

A belső energia felelős a szeret megvalósításáért, ez pedig függ az egyéni lélek fejlettségétől, tisztaságától, oda adásától.

A belső energia feltárásnak szintén csak a kezdete, ezzel is fogunk a jövőben bővebben is foglalkozni.
Ha valami nem érthető, kérlek benneteket jelezzétek nekem és kiegészítem.
Köszönöm!

Boldogság – Boldogtalanság

Boldogság – Boldogtalanság a tudás oldaláról (lehet kicsit szárazra sikerült, próbáltam részletes lenni).

Miért van az, hogy nem tudunk tartósan, hosszú ideig boldogok lenni?
Azért, mert a boldogság természetből fakad.
Két természet létezik, a lelki és az anyagi természet. Az anyagi természet az anyagi energiát, a lelki természet pedig a lelki energiát jelenti.

Aztán van az átmeneti állapot a határ energia, mikor átváltunk egyik természetből a másik természetbe. Lehetünk az anyagi vagy a lelki természetben is váltakozva. Ebből kifolyólag három természet van, a külső, a belső és a határ. Ameddig az anyagi természetben, a külső természetben létezünk, addig boldogtalanok vagyunk. Ez a helyzet. (külön fogok írni mind két természet működéséről)

Miért?
Épp ahogyan a hal, amikor a szárazföldre teszik, boldogtalan vagy el is pusztul. Ehhez hasonlóan, ha minket, a szárazföld teremtményeit vízbe tennénk huzamosabb ideig, akkor boldogtalanok lennénk. Majd meghalnánk. Mi valójában a lelki természethez tartozunk, nem az anyagi természethez.

Az anyagi természet alacsonyabb rendű energia, ezért számunkra nem megfelelő. Ezért vagyunk boldogtalanok. Ameddig tehát itt maradunk az anyagi természetben, addig nem tudunk valójában igazán boldogok lenni.
Csak pillanatnyi, rövid ideig fenntartható boldogságot tudunk elérni. Más nem lehetséges.

Itt van például ez a test. Ezt a fizikai testet az anyagi természet készítette. Ehhez a testhez anyagi tudat társul. Én ez a test vagyok. Ez egy alacsony rendű tudat állapot.
Ez a tudatállapot nem engedi aktiválódni a lelki energiát, lelki tudatot. Kötve tart bennünket ameddig rá nem látunk és meg nem érezzük ennek a súlyát.

Ezért első lépés, hogy kell érezni, tudatában kell lenni, hogy nem vagyunk boldogok.
Be kell ismerni ezt magunknak, szembe kell ezzel nézni, de nem bántani magunkat!
Ezután pedig törekedni kell arra, hogy meg is értsük ennek valódi okát.

Vannak például a nagyon gazdag emberek, mondja mindenki a fejük se fájhatna, de ha igazán megkérdezik őket és őszintén válaszolnának, el tudnák mondani, hiába van meg mindenük, valójában nem boldogok. Szép körülmény, ahol lakunk, jó helyzet szakmai területen, siker, szép család.

Mi bajuk is lehetne, boldogok lehetnének, boldognak kéne lenniük, de nem tudnak azok lenni. De ez rendben van, ez az anyagi természet helyzete. De megnézhetjük a nagyon híres énekesek, emberek életeit is.
A boldogság vizsgálásában azért ne hasonlítsuk össze a mámorító szerek, cigaretta, alkohol, nyugtató, drog, még a szexualitást is ide sorolnám, elért állapotokat. Ne hasonlítsuk össze a megjátszott, színlelt boldogságot sem.

A boldogság egy érzés, amelyet meglehet figyelni, meg kell figyelni érezzük-e vagy nem, fent tudjuk-e tartani, vagy nem?
De azt is meglehet figyelni, mi a boldogság célja, az a cél mennyi ideig tartja a boldogságot.
Ez egy kis gyakorlat, amire időt és figyelmet kell szánni.

Összegezve a dolgokat:
Az embernek rá kell látni, éreznie, tisztában kell lennie az anyagi létezés, (bocsánat, hogy így írom, de ez az igazság) nyomorúságos körülményeivel.
Amikor pedig ez meg van, meg kell értenünk, egyetlen egy célunk lehet, ami nagyon fontos, meg kell próbálni kijutni.
Tehát az egyetlen dolgunk az, hogy hogyan jussunk ki az anyagi létezésből. Ez az egyetlen dolgunk, nem azzal tölteni az időt, hogyan tudunk pillanatnyi boldogságokat elérni, hogy próbáljuk a dolgokat úgy intézni, hogy boldogok legyünk, mert ez soha nem fog sikerülni.
Ez pedig egy tudatosság, a valódi intelligencia kezdete.

Felelősségvállalás

felelősségvállalás

Akarjuk vagy nem, elfogadjuk vagy nem, tudomásul vesszük vagy nem… de a tény, akkor is tény:

MINDANNYIAN FELELŐSEK VAGYUNK A SAJÁT CSELEKEDETEINKÉRT.

Ezek közül elsősorban azért, hogy mindaz a fájdalom, amit most tapasztalunk, az annak az eredménye, hogy hibát követtünk el. Elfordultunk a Legfelsőbbtől, és ezáltal lassan transzcendentális önmagunkról is megfeledkeztünk, aminek nyílegyenes következménye lett, hogy belekerültünk az illúzió börtönébe.

Vagyis ha fáj, bármennyire is fájdalmasnak és igazságtalannak érezzük, ami velünk történik, azt csak magunknak köszönhetjük. Mindaddig, amíg Istent, vagy mást hibáztatunk, akár teljesen, akár részlegesen, a felelősség súlyát még nem vállaltuk fel teljesen.

A felelősségvállalás azonban itt nem merül ki teljesen. Ki is kell javítanunk a hibát. Azaz dönthetünk, hogy önmagunkat választjuk-e, és legbensőségesebb, legmélyebb kapcsolatunkat a Legfelsőbbel vagy maradunk a fájdalmas relatív valóságunkban. Ha ebből a döntésből akár igaz önvalónk, akár Istennel való kapcsolatunk hiányzik, a hiba kijavítása csak részleges lehet és nem hozza meg a teljes eredményt.

Amikor nyitottá válunk önmagunk és Isten megismerésére, akkor elindulunk egy úton. Ezen az úton számtalan helyzetbe kerülünk, ami segít leválasztani rólunk mindazt, ami nem mi vagyunk. Ez türelmet és állhatatosságot igényel tőlünk. Ez az út ugyanis a legsötétebb tartományokon vezet keresztül, ráadásul olyan, mint egy labirintus.

Az folyamat során nem vagyunk egyedül, állandóan kapjuk a segítséget a legkülönfélébb forrásokon keresztül (pl. lelki tanítók, szentírások, jelek, belső sugallatok, stb.). De az már a mi feladatunk, hogy megtanuljuk felismerni ezeket a segítő energiákat.

Előfordul ugyanis, hogy éppen a segítő kéz által nyújtott kötelet véljük mérges kígyónak, míg a valódi kígyót a kötélnek. Ez mutatja, hogy még akkor is hibázhatunk, amikor már megkezdtük kijavítani az eredeti hibát. A folyamat tehát igényel egy tudatosságot részünkről, hogy tudjuk megkülönböztetni az igazat a hamistól. Ehhez folyamatos türelem, figyelem, fegyelem és alázat szükséges. Ahogy egyre erőteljesebben felszínre kerül bennünk az igazság, úgy fokozatosan az életünkben is kezd megnyilvánulni. Ezt érezni fogjuk.

Ez pedig arra ösztönöz, hogy még nagyobb léptekkel menjünk tovább, mert látjuk már világosan, hogy az eredeti hibát bizony ki lehet javítani és nem vagyunk örök sötétségre ítélve. Ez könnyedséget, örömet, bizalmat, vagyis igaz ragyogást hoz a létünkbe. 

error

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal!

Küld el e-mail-ben
WhatsApp