Akarjuk vagy nem, elfogadjuk vagy nem, tudomásul vesszük vagy nem… de a tény, akkor is tény:
MINDANNYIAN FELELŐSEK VAGYUNK A SAJÁT CSELEKEDETEINKÉRT.
Ezek közül elsősorban azért, hogy mindaz a fájdalom, amit most tapasztalunk, az annak az eredménye, hogy hibát követtünk el. Elfordultunk a Legfelsőbbtől, és ezáltal lassan transzcendentális önmagunkról is megfeledkeztünk, aminek nyílegyenes következménye lett, hogy belekerültünk az illúzió börtönébe.
Vagyis ha fáj, bármennyire is fájdalmasnak és igazságtalannak érezzük, ami velünk történik, azt csak magunknak köszönhetjük. Mindaddig, amíg Istent, vagy mást hibáztatunk, akár teljesen, akár részlegesen, a felelősség súlyát még nem vállaltuk fel teljesen.
A felelősségvállalás azonban itt nem merül ki teljesen. Ki is kell javítanunk a hibát. Azaz dönthetünk, hogy önmagunkat választjuk-e, és legbensőségesebb, legmélyebb kapcsolatunkat a Legfelsőbbel vagy maradunk a fájdalmas relatív valóságunkban. Ha ebből a döntésből akár igaz önvalónk, akár Istennel való kapcsolatunk hiányzik, a hiba kijavítása csak részleges lehet és nem hozza meg a teljes eredményt.
Amikor nyitottá válunk önmagunk és Isten megismerésére, akkor elindulunk egy úton. Ezen az úton számtalan helyzetbe kerülünk, ami segít leválasztani rólunk mindazt, ami nem mi vagyunk. Ez türelmet és állhatatosságot igényel tőlünk. Ez az út ugyanis a legsötétebb tartományokon vezet keresztül, ráadásul olyan, mint egy labirintus.
Az folyamat során nem vagyunk egyedül, állandóan kapjuk a segítséget a legkülönfélébb forrásokon keresztül (pl. lelki tanítók, szentírások, jelek, belső sugallatok, stb.). De az már a mi feladatunk, hogy megtanuljuk felismerni ezeket a segítő energiákat.
Előfordul ugyanis, hogy éppen a segítő kéz által nyújtott kötelet véljük mérges kígyónak, míg a valódi kígyót a kötélnek. Ez mutatja, hogy még akkor is hibázhatunk, amikor már megkezdtük kijavítani az eredeti hibát. A folyamat tehát igényel egy tudatosságot részünkről, hogy tudjuk megkülönböztetni az igazat a hamistól. Ehhez folyamatos türelem, figyelem, fegyelem és alázat szükséges. Ahogy egyre erőteljesebben felszínre kerül bennünk az igazság, úgy fokozatosan az életünkben is kezd megnyilvánulni. Ezt érezni fogjuk.
Ez pedig arra ösztönöz, hogy még nagyobb léptekkel menjünk tovább, mert látjuk már világosan, hogy az eredeti hibát bizony ki lehet javítani és nem vagyunk örök sötétségre ítélve. Ez könnyedséget, örömet, bizalmat, vagyis igaz ragyogást hoz a létünkbe.
Az életben minden könnyedén, örömmel, ragyogva árad felém!
Köszönöm!