Kapcsolatunk Zitával

kapcsolatunk Zitával

Zitával a kapcsolatunk több, mint 10 éve kezdődött.

Hallottam róla sokat. Tudtam, hogy találkoznunk “kell”. Így történt. Akkoriban hetente találkoztunk. Beszélgettünk. Az aktuális történéseket segített értelmezni és igyekezett mindig az isteni úton tartani.

Az első 3 év nagyon intenzív volt. Akkoriban is meg akartuk menteni a világot, de sem mi, sem a világ nem volt erre kész. Igyekeztem jó diák lenni, de az egómnak sokszor volt jobb megoldása, jobb iránya. Amiről persze kiderült mindig, hogy nem volt helyes. De Zita mindig csak annyit mondott: tudod Helguskám, én szóltam…

Rengeteg kalandunk volt. Kapcsolódtunk az akkori spiri nagyágyúkkal, kütyüket gyártottunk, ami segít az emberiségnek, új alapokat helyeztünk le, ami új értékrendet teremtett volna…

Aztán az én életem nagyot változott és a rendszeres találkozásaink megszakadtak. Legalábbis fizikai síkon. Sosem engedte el a kezem és én egyre kevesebbszer tiltakoztam a tanításai ellen. De a materiális működésem erős volt és az egóm is, az elmém pedig rendkívül furmányos. Szóval bőven maradt ütközési felületünk. Amikor nem bírt velem, szigorú lett. Ezt nehezen viseltem, mert sokáig tartott, amíg igazán megláttam őt.

A megfelelésem, a bizonyítani akarásom el-elsodort, de amikor nagyon lecsúsztam volna az isteni útról, mindig megtartott. Kb 1-1,5 éve teljes megadásban vagyok. Amit mond, arra megyek. Ez szokatlan olykor a családomnak vagy éppen a velem haladó tanítványaimnak. Hiszen éppen most olyan időt élünk, ahol minden eddigi tapasztalásunk, ismeretünk, mely mind az illúzión alapult, darabjaira hullik.

Amit 10 éve mondott, és mi szeretettel azt mondtuk: jól van Zita, azért nem is úgy van az… hááát úgy lett.

Éljük most éppen. Lehullanak az álarcok, szétesett a valóság. Aki képes ezt látni és elfogadni, képes lesz önmagával találkozni és az önvalói minőségét élni. A többiek még varázsolhatnak ezt-azt, de az csak felszínes lesz…

Hálás vagyok, hogy sosem adta fel a hitet bennem, hogy képes vagyok én is megszeretni magam és megtalálni Istent❤️🙏.

Éppen most nálam minden turbóban zajlik. Vagy is éppen nem zajlik, mert leállított Isten. Elfogadtam és tanulok. Talán most tanulok igazán.

Minden materiális sallangot elengedtem. Érzem a tiszta lényem, ami még törékeny és kap feladatokat, de a tanult módon: elfogadom, elemzem, és csak vagyok.

Hát ilyen a mi kapcsolatunk Zitával❤️🙏. Köszönöm Neked🙏!

Pásti Zita – Magamról!

pasti zita

Most egy kicsit szeretnék szólni mindenkihez a szívemből. Tudom, hogy nem mindenki ért velem egyet, tudom, hogy vannak olyanok, akik azt gondolják túl nehéz, magas, amit Én képviselek. Vannak, akik azt gondolják rossz hatással vagyok Helgára. Persze olyan is van, akik közel érzik magukhoz az Én megnyilvánulásomat.

Mindegyik rendben van nekem, köszönöm!

Magamról szeretnék írni egy pár sort. Amit Én képviselek a világban az az, hogy az ember hogyan válassza Önmagát a lelkét, a saját eredeti Önvalóját, és hogy milyen úgy az élet.

Igen ez nem kompatibilis azzal a helyzettel mikor valaki elárulja saját magát és inkább megfelel a környezetnek. Akik így élnek azoknak én nem vagyok szimpatikus. Tudatában vagyok! Akik, inkább az anyagi értékrendet válasszák azoknak nincs szüksége rám, ránk. Ez a helyzet és valódi igazság. Azzal is tisztában vagyok nincs könnyű dolgom az illúzió szövevényes pókhálójában ébresztőt fújni, de mivel kötelességemnek érzem ezért teszem. Kötelességemnek érzem az emberiség felemelkedéséért a társadalom jobbá tételéért és a világért. Szeretem a világot nagyon!

Sokan mondják nem ismernek engem. Elmondom ez azért van így, mert eddig az életemet inkognitóban, elkülönülten éltem. Az időmet, ami nekem nagyon értékes, Önmagamra és a környezetemre fordítottam. Most éreztem úgy, amikor Én magam fejlődése is elérkezett abba a mederbe, hogy békét kötve a világgal, megmutathatunk egy olyan értékrendet, amely eddig nem volt valóság az emberiség számára.
Ez az értékrend pedig nem más, mint hogy értékes vagyok, akarom Önmagamat, szeretnék magammal békében és szeretetben élni.

A következő lépés pedig, hogy szeretem a hitem szerinti Istent. Mert ha magamat nem szeretem, akkor a szívemben lakozó Istent sem tudom szeretni. Ez törvényszerűség.

Ehhez az első lépést megtettük, szembenéztünk ennek a kiindulópontjával, aki elfordult, elárulta saját magát.

Következő lépésünk, a múltkor a döntésünket meghoztuk és elkezdjük megfigyelni az érzéseinket. Megfigyelni az elménket és külön figyelni az érzéseinket. Megvizsgálni azt a helyzetet, ha hozunk egy döntést, mennyire visszük azt végig, vagy hagyjuk, hogy mások hatására megváltoztatjuk azt. Nem mondom, hogy ez könnyű mert ezt sok esetben megköveteli tőlünk, hogy harcoljunk. De, aki feladta Önmagát annak törvényszerűsége, hogy sok lépése, helyzete lesz a visszaszerzés miatt.

De el kell kezdenünk az első lépéseket, hogy odafigyelünk magunkra. A lélek az érzések mezején található, nem az elme mezején.
Meg kell vizsgálni akarunk-e harcolni cselekedni a lelkünkért.

Én magam is harcos vagyok. Eddig azért minden csatát megnyertem. Tehát tudom, hogyan kell jól harcolni. Tudom nem mindig könnyű.

Nekem az a mottóm, AMI NEM ÖL MEG AZ MEGERŐSÍT!

Kérlek benneteket gondoljátok ezt át.

Harc: sokféle módon lehet harcolni, lehet csendesen, hangosan, erőteljesen és erőtlenül. Innen folytatjuk……..

Helgától pedig szeretném kérni, hogy következő bejegyzésben írjon kettőnk kapcsolatáról.

Köszönöm!
Zita

CÉL: Hazatérni Istenhez!

cél hazatérni istenhez

Ahol Ő van az a mi valódi otthonunk, a lelki világ.

Ott élni örökké, boldogan a teljes tudás birtokában. Ez a mi valódi és eredeti helyzetünk.

Ezt sokan nem tudják, azt gondolják tévesen, hogy az élet célja az érzékkielégítés az anyagi élvezet.

De nem, nem ez az élet célja!

Ez annak a módja, hogy még inkább belebonyolódunk az anyagi világ szövevényes pókhálójába. Ha pedig belebonyolódunk, annak a természetből adódik, hogy szenvedünk. Amikor megértjük ezt, felülemelkedünk a materiális világ természetén, létünk attól kezdve egy könnyed tánc. Amíg azonban a matériába vagyunk beragadva, addig a lélek nem tud Isten dallamára táncolni. Addig szenvedés van.

Mégis, ki és meddig akar itt még szenvedni?

A vallások sokszínűsége

Mező virágai

Mint ahogy egy mezőn is rengeteg színű és formájú növény van, ugyanúgy Istennek és az ő képviselőinek is számtalan megnyilvánulási alakja létezik.

Éppen úgy, ahogy egy virághoz való vonzódásunk is spontán, mélyen ösztönös, amit nem lehet és nem is kell szabályozni, ugyanúgy Istennek is van egy formája, amihez belülről vonzódunk. Éppen ezért szeressük a saját szívünk választását, hiszen annak szava szent! 

Ha ezt tesszük, akkor mások választását is elfogadjuk és szeretjük, hiszen egyik virág sem fontosabb a réten, mint a másik. Amikor ezt éljük, akkor bár a mi választottunk marad mindig is a legszebb a saját lelkünk fényében, ugyanakkor el tudjuk fogadni, sőt tudunk örülni egymás virágának is és osztozni annak is a szépségében, illatában.

Ha mindenki úgy és abban a formában szeretné Istent, amit a szívébe be tudna fogadni, egy sokkal szebb és könnyebb világban élhetnénk. Persze a hasonlat nem tökéletes, hiszen sokkal inkább vagyunk Isten kis virága, mint Ő a miénk.

Hiszen mi őérte vagyunk és nem Ő miértünk. Annyi a dolgunk mindössze, hogy megismerjük, hogy mi milyen virágszál is vagyunk ezen a réten, és ki Ő, akihez a legmélyebben tartozunk.

Ennek megvalósításához egyszerűen csak annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk Isten felénk nyújtott kezét és türelmesen hagyjuk, hogy felemeljen minket.

error

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal!

Küld el e-mail-ben
WhatsApp