Kalandos életem azon pontján találkozunk, ha most éppen ezeket a sorokat olvasod, amikor a múltam magam mögött hagyva, irányt váltottam.
A változást én magam akartam, szívből és igazán.
Hosszú volt az út a születésemtől addig a pontig, amikor döntést hoztam: változtatok.
Ennek egyik oka az volt, hogy másoknak is segíteni tudjak, megmutatni, megtanítani mindenkinek, aki változtatni akar az életén, hogy ez lehetséges és megtörténhet bármikor, bárkivel.
Már kisgyermekkoromban rendkívüli kíváncsisággal figyeltem a gyerekek és felnőttek világát, és már akkor mindent érteni akartam. Mindig jelen voltam minden helyzetben, és mindig meghatározó szereplője voltam a körülöttem élők életének.
Aztán ahogy az idő telt egyre több minden maradt le belőlem az úton, és egyre több tanult formát, hitrendszert, elvet, szabályt vettem át a világtól. Mire felnőttem, már a csak a tanult rendszerek és szabályok szerint éltem, és aki valójában voltam, az eltűnt.
Aztán volt egy pillanat az életemben, amikor ki kellett mondanom, hogy a materiális világ szerint, mindent elértem, és mégsem voltam békében: Boldog sem voltam igazán. Rájöttem arra is, hogy amikor elveszítettem magam, akkor elveszítettem Istent.
Minden erőmmel azon voltam, hogy ez megváltozzon. Az egyetlen út számomra az, amikor együtt táncolok a lelkemmel, együtt táncolok Istennel.
Amikor egységben vagyok Istennel, akkor minden van. Erre a táncra hívlak Téged is.
